Nos, mondhatnánk igen.

Néhány héttel ezelőtt került fel a netre az a videó, amit egy Apache-helikopter (Bushmaster-2-6) kamerája rögzített.

A felvétel Bagdadban készült, rajta pedig az látható, ahogy nemes egyszerűséggel a pilóták halomra gyilkolnak fegyvertlen civileket, köztük a Reuters munkatársait is.

A videó bejárta az egész világot és méltán váltott ki óriási felháborodást.

Alapvetően katonapárti vagyok, ezért is tölt el különös szomorúsággal, hogy a világ egyik legmodernebb, legprofibb hadserege bizonythatóan háborús bűnt követ el. Mert azon túl, hogy ártatlanok haltak meg, ez a hihetetlen bűn a pilótákon túl nemcsak a Tengerészgyalogságra és az Amerikai hadseregre vetül ki, hanem minden katonát érint, az ilyen mocskot rendkívül nehéz levakarni az egyenruháról. Talán nem is lehet. Csak elfedni.

A videón nincs is mit kommentálni, a pilóták tökéletesen tisztában voltak azzal, hogy civileket lőnek. Sajnos agyament gyilkológépekből minden hadseregre jut, maximum nem kerülnek olyan helyzetbe (hála Istennek) , hogy "kibontakozhassanak".

Bízom abban, hogy a U.S. Army mindent megtesz az ügy kivizsgálásáért és a gyilkosoknak az igazságszolgáltatás előtt kell majd felelniük tettükért.

Azonban már régóta terveztem, hogy írok erről a témáról egy pár sort.

Valóban, ha valaki lát egy ilyen videót, általában az első reakció a "faszkalap katonák" netán tájékozottabbaknak a "seggfej amerikaiak"

De mi is zajlik odaát?

Az iraki háború nem egy hagyományos értelemben vett háború. Ugyanis nincs két egyenruha, nincs két szembenálló reguláris erő. Az amerikaiknak az egyik legnehezebb helyzettel, a gerillaharccal kell szembenézniük.

Az ellenség civilként jelenik meg előttük és csak egy végzetes pillanatra fedi fel valódi kilétét.

El lehet képzelni milyen lehet ott "békefenntartó" katonának lenni, ahol az utcán mindenki potenciális ellenség.

A távirányítású robbanószereket rendszerint mobiltelefonnal szokták működésbe hozni. Elhihetjük, hogy ha már a második barátunkat szakította szét egy ilyen gépezet, előbb- utóbb mindenki gyanús lesz, aki telefonál a közelünkben.

Nem egyszer fordul elő az öngyilkos merénylet, ami úgy zajlik, hogy a merénylő besétál, vagy ha kevés az idő berohan a célterületre és működésbe hozza magán az addig jól elrejtett bombát.

A célterület lehet egy hivatal, laktanya, vagy akár egy katonai csoportosulás az utcán.

Innentől az is gyanús, aki fut, főleg aki felénk fut és nem áll meg a felszólításra sem.

A második felszólításra pedig vagy így, vagy úgy, de már nem szokott sor kerülni...

Mi a helyzet a katonákkal?

2001 Szeptember 11 óta nagyon sok önkéntes lépett be a hadseregbe. Ez természetes, hiszen az emberek keze ökölbe szorult a leomló tornyok, az életüket vesztő tűzoltók, mentősök, dolgozók látványára. Először azt hitték megtámadták őket és jogosan akartak mielőbbi határozott és kemény válaszcsapást. Az lett volna a meglepő, ha nem így akarták volna.

Akik beléptek a seregbe és most odaát vannak, szentül meg vannak győződve arról, hogy a hazájukat szolgálják és azzal is megmosták a fejüket, hogy ők olyan hősök, akik a szabadságot és a demokráciát viszik el olyan helyekre, ahol addig soha senki sem volt szabad.

Mi már azóta tudjuk, hogy nem támadták meg őket és odaát nem a saját hazájuk, hanem egy másik ország javát szolgálják.

Ez az ami igazán felháborít. Egy ország vezetése egy másikkal együtt rendez egy merényletet, hogy a nép számára okot adjon egy hadjárat támogatására. Mindenkit megetetnek a szent maszlaggal, a hadseregbe lépő hazafiak ujja pedig már viszket is az M4-es ravaszán.

Időközben kiderül, hogy a vádak jóeséllyel hamisak, tömegpusztító fegyvert nem találnak, ellenben a nyers olaj ára a duplájára nő, futószalagon fejlsztik és gyártják a fegyvereket, és olyanok is vannak akik ezt boldogan finanszírozzák. Természetesen uzsorakamatra, mert ez a díszes "gazdasági társaság" sem a Vöröskereszt.

Mivel is jár egy ilyen háború?

Először is kell pénz. Sok. Aztán kell fegyver, gyógyszer, kőolaj, fejlesztések.

Lássuk, hát be, hogy míg a háború az elesett katonák szüleinek, feleségeinek, gyerekeinek óriási tragédia, addig valakik zsírosra kaszálják magukat rajta.

Nekik a bombák, a fegyverropogás, a robbanások, a zászlóval letakart koporsók, a zokogó anyák mind-mind csak üzlet.

Just business...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.